„Szív csapat” - olyanok, mint mi vagyunk

A Dunaferr DF RENALPIN FC-től elszenvedett 5:0-s vereség után sem csüggedtek a vendégek. Komoly tervük van az építkezésükre. Német Péterrel, a Veszprém játékosával beszélgettünk. Németh Péter

bt: Én most megsüvegellek: gratulálok, a mi csapatunk ebben a szezonban ilyen kemény, elszánt támadás alatt még nem volt, mint ma. Nagyon jól nyomtátok.

NP: Most mit mondjak egy 5:0-s vereség után?

bt: Nem látszott a játék képén, hogy itt az egyik csapat kifázik 5:0-ra

NP: Ez most nem jött ki az biztos... Ugyanannyi lehetőségünk volt, mint a Dunaújvárosnak, ők jobban éltek vele, de szerintem játékban is felülmúltak bennünket.

bt: Óriási energiákat mozgattatok meg, 4:4-ben, pláne 5:4-ben. Még a nézőtéren is alig lehetet levegőt venni. Mi hajtott benneteket ennyire: egy gól, vagy az, hogy megfordítsátok a meccset?

NP: Végig hittünk benne, hogy megfordíthatjuk, de amikor az 5:4-es játékunk sem úgy működött, ahogy szerettük volna érezhető volt, hogy ez lesz a vége.

bt: Akármi is a mai eredmény esküdni mernék, hogy bárkit képesek lennétek megverni a mai magyarországi mezőnyből. Hiszel benne?

NP: Most nem vagyunk olyan formában, hogy ezt igaznak gondoljam. Jelenleg nem úgy fut a csapat szekere, ahogy szeretnénk, de szerencsére olyan a bajnokság menete, hogy a rájátszásban dől el minden és addigra felépítjük magunkat.

bt: Mondhatjuk azt, hogy ez egy tanulási folyamat ez az egész a rájátszásig?

NP: Egy kicsit kisarkítva igen, mert oda bónusz pontokkal megyünk és közelebb kerül a mezőny, mint jelenleg és ott bármi megtörténhet, ha nem ilyen lesz a játékunk.

A veszprémi „szív csapat” - olyanok, mint mi vagyunk. Tudtuk, hogy "ütnek-vágnak", de mi felvettük a kesztyűt. Részsikerekből született az 5:0-s hazai diadal - állítja Fekete Róbert, aki szerint ez egy állomás volt, és máris megyünk tovább!

„szív csapat” - olyanok, mint mi vagyunk (balról: Zemankó Zoltán, Fekete Róbert)

bt: Ez egy hihetetlen birkózás volt.

FR: A Veszprém „szív csapat”, mint mi vagyunk. Tudtuk, hogy ez lesz. Tudtuk, hogy így jönnek, letámadnak, agresszíven „ütnek-vágnak”. Fel kell venni a kesztyűt természetesen. Én úgy érzem, hogy teljesen megérdemelten nyertünk.

bt: 5:0? Az egy borzasztó eredmény.

FR: Igen, nem is tudom, azt hiszem ebben a bajnokságban még nem sikerült elérni, hogy kapott gól nélkül hozzunk le egy meccset - tényleg nagy fegyvertény.

bt: Örömmel látom, hogy minden labdaszerzésnél teljes extázisban voltál, üvöltöttél. Ennyire élvezted a sikernek ezt a részét is?

FR: Ezek részsikerek igazából, ebből a részsikerekből tevődik össze a győzelem. Persze az, hogy jól letámadunk és elrontanak egy kereszt passzt annak is lehet örülni. Azt, hogy akarják rúgni a hosszú kapufát és valaki leolvassa jó védekezéssel, az is természetesen egy ilyen részsiker. Minden apróságnak örülni kell, és ebből tevődik össze a nagy egész.

bt: Óriási nyomás alatt voltatok, amikor az ellenfél 5:4-ben támadott, kijöttetek és abból született az utolsó gól! Tudtad, hogy megszületik?

FR: Igen, bíztam benne. Edzésen is rengeteget gyakoroljuk az 5:4-es játékot- a védekezést is - a támadást is. Tudtuk, felkészültünk rá ez benne van a játékban, hogy ha több góllal vezetünk, akkor az ellenfélnek nyilván meg kell húzni ezt a fajta játékot. nagyon jól védekeztünk, azt hiszem igazából helyzetük sem volt az 5:4-es játékból. Utána persze már bízik benne az ember, hogy hibáznak egyet és akkor gólt tudunk lőni.

bt: Innentől még értékesebb lesz a skalpotok.

FR: Eddig is az volt. Úgy gondolom, hogy már a szezon előtt is, ahogy sikerültek az igazolások mindenki gondolhatta, hogy jó csapat lesz itt Újvárosban, most már látszik is, hogy egyre jobbak vagyunk. Persze, hogy értékes, de mindenkié az. Minden meccset és győzelmet a helyén kell kezelni és megyünk tovább a megkezdett úton.