Ismét pazar volt a végjáték

A mérkőzés álomszerű vendég rajttal, DA ROCHA AGUIAR FABIO góljával kezdődött 0-1 az 1 percben. Hidegzuhany? Aligha, hiszen mindenki tudhatta, hogy a hétről - hétre erősödő, a sorozatban hétszeres magyar bajnok győriek és egyáltalán a komolyabb élcsapatok, az első másodperctől óriási tempóval, gólra éhesen vetik magukat az ellenfelükre.

A nagy kérdés

Értelemszerűen a gól után a mieink is egyből komolyra vették a „figurát” és nagy erőkkel, elszántan kezdtek rohamozni. A vendégek azonban, mintha minden megmozdulásnál egy-egy villanásnyival gyorsabbak lettek volna, vagy a hazaiak még nem álltak rá a kívánatos tempóra? Talán emiatt nem sikerültek az átlövéseik és a máskor briliáns megoldásaik? Ez a dilemma még vagy negyvenhét percig vibrált a levegőben. Viszont máris nyakig benne voltunk a csatában.

Futunk az eredmény után

Egy kis öröm is került az első húsz perc ámokfutásába. A fölfoghatatlan munkabírású Horváth egy újabb elegáns villámakciójában tálalt Fekete elé, aki a már sokat ünnepelt könyörtelen módján egyenlített: 1-1 a 9. percben.

Az érthető hazai öröm egy percig sem tartott, mert a zöld-fehérek szinte lemásolva a mi produkciónkat, Gerard találatával visszavették a vezetést: 1-2 a 10. percben. A baj és a vendég gólok száma növekedtek. Rigó egy Ramon bombát hárított, de Dávid ismétlésével szemben már tehetetlen volt, 1-3 a 14 percben. A hangulatunkon Alejandro még ront néhány fokot, 1-4 a 19. percben.

Mindeközben a piros mezesek is hatalmas tempót diktáltak, rengeteg helyzetet dolgoztak ki. Pál, Fridrich, Horváth, Németh, Fekete, Varga a végletekig birkóztak és tucatnyi bombával riogatták az első félidőben védő Alesztics kapust, valamint az általa vezényel vendég védelmet. Halvány, vékony betűkkel írom le: ugyanakkor arcpirító hibáinkból kaptuk a gólokat.

A második félidőben

A híresen szakértő újvárosi szurkolók rosszkedvűen nézték az eredményjelző táblát és már-már kétkedve várták a folytatást a szünetben. Amire egy még akaratosabb DUNAFERR DUE RENALPIN jött ki, és ahogy mondani szokták: jött vissza a meccsbe.

Mint kiderült a két csapat ugyanazt a receptúrát használta, mint az első részben. Iszonyatos tempóban robogták végig a játékteret és félpercenként váltva tesztelték a kiváló napot kifogó újvárosi kapust, Rigó Lászlót és a második részre a győriekhez beálló Tóth Gyulát. A fogcsikorgatós akarásnak meg is lett az eredménye, hiszen most egy újabb pazar akció végén Fekete tálalt Horváth elé, aki védhetetlenül lőtt a hálóba 2-4 a 27. percben.

A rangadó őrületes csataként, mindkét oldalon nagy játékkal folytatódott. A mi csapatunk a tőle remélt tempó és virtuóz megoldások bemutatása mellett még mindig pazarolta a ziccereket. A győriek is csináltak szép dolgokat. Fabio egy méterről történt sarkazása is ebbe a kategóriába tartozott. 2-5 a 30. percben.

Ez azért már durva volt? A nézőknek talán. A csapatnak és a szurkolóknak, csak olaj a tűzre. A céltudatos harc folytatódott. Pál újabb hatalmas bombája kipattant, de az érkező Varga csodálatos góljával mégis 3-5 a 33. percben.

Hét perc van vissza? Ilyen játék mellett ebből még akármi is lehet. Lett is. Például egy futsal tankönyvekbe való akció, amit az egyszerűség miatt nevezzünk Horváth-Fekete álomjátéknak, amiből az utóbbi a második gólját lövi, 4-5 a 34. percben.

RÁBA ETO-s időkérés. Minden okuk meg van rá. Onnét nézve „meleg a pite”… Nagyon beleállnak. Ramon irtózatos lövését és Alejandro tízméteresét is fogja az extázisban harcoló Rigó a 36. percben, akivel szemben az ezúttal 1:1-ben érkező Fabió is esélytelen lett.

Ezután mi kértünk időt és két perccel a vége lőtt mi mással, mint 5:4-gyel folytattuk a harcot. Egy gyors építészeti csarnokteszt a végjátékban: ha most ettől a feszültségtől sem robban föl a ház- elbontani sem lehet. Feketét ugyanis buktatták a hatoson belül – hétmétereshez jutottunk. A döntést Pál Patrik elemi erővel, hideg fejjel elvégzett pontos lövésével viszi végbe, 5-5 a 40. percben.

A győriek is vészkapusra váltanak és megpróbálják a csodát elérni 25 másodperc alatt. Álltuk a próbát, sőt felszabadítottunk, az előre pattanó labdára, a hívogató üres kapu előtt Pál Patrik még rámozdult, de a duda megoldotta a problémát. Maradt a döntetlen, amit győzelemként ünnepeltünk.

Dramaturgiailag tökéletes mérkőzés volt. Negyven játékperc tömény izgalom. A tanulságaival együtt egy futsal tanodában jártunk. Mindkét remek csapat örülhetett. Az egyik azért, mert legalább viszi az egyik pontot, a másik, mert megmentette azt az egyet. Végül egy kérdés, ha ilyen jók is tudunk lenni, akkor miért adtunk ismét ekkora előnyt az ellenfélnek...