Mi is boldogok lettünk

A küldöttségünk Zemankó Zoltán úr, a csapataink operatív vezetőjével az élen érkezett.  Őket Sebestyén Marianna tanárnő fogadta, aki a nem itt élőknek röviden ismertette a patinás iskola történetét és a soron következő rendezvény célját.

A reményeink szerint a jövő sportembereiként felcseperedő apróságok az elmúlt egy hónapban szerzett ismereteikből komoly vizsgát tettek a „Tudás Országának” királya előtt. Az eredményt ennek a birodalomnak a hercegei kiválóra minősítették. Ezt a produkciót Gebeiné Szabó Barbara tanító néni koordinálta.

Ezután jöttek a mi kedves és egyszerre komoly perceink, ami előtt Kovács Erzsébet igazgatónő személyenként és név szerint mutatta be a csapatunkat az egybegyűlteknek. Kellemes és büszke érzés volt hallani az elismerő, lelkes tapsukat, akár egy győztes mérkőzés után. Végül felkötöttük a nyakkendőket.

Az első pillanatban azt hittük, hogy öregíteni fog bennünket ez a ránk váró feladat. Sőt talán még azt is, hogy bár egy sor válogatottal és a hátunk mögött az elmúlt évek kiemelkedő sikertörténetével érkeztünk, de vajon tényleg, lehetünk mi már példaképek? Az első osztályosok és az odaérkező családtagjaik, az ünnepséget medrében tartó, de még szintén kisdiákok, pláne a rangos iskola vezetői előtt? Vajon hogy fogadnak bennünket?

Érdemes volt ezeket az izgalmakat megélni, mert az önvizsgáló kérdésünkre a válasz több volt, mint kedvező. Szeretettel, ragyogó pillantásokkal és a felejthetetlen mosolyukkal fogadtak és köszöntek el tőlünk. Köszönjük az élményt, a szívünkbe zártuk. Többek és jobbak lettünk tőle.

Jó egészséget és sok sikert kívánunk a Vasvári iskola valamennyi tanulójának és az őket tanítóknak egyaránt!