Küzdelem az egy pontért

Fotó: dunaujvaros.com

A helyszínt jól ismerők a napi időjárásból már előre tudták, hogy ezt a meccset egy levegőtlen, szauna hőmérsékletű sportcsarnokban fogják megvívni. Nézni még csak-csak lehetett, hiszen a szurkolók megnyugtató módon frissítették magukat, de a pályán az ez évben az első alkalommal a Nap által túlfűtött légtérben küzdeni, az már egy másik dimenzió. Lehet ezt higgadtan csinálni? Mindenesetre megpróbálták.

A kezdés utáni percek nem tükrözték a mérkőzést megelőző várakozást, amit egyrészt a hazai csapat ezt megelőző szép teljesítménye, másrészt a vendégek pontínsége erősített. Ők ugyanis két vereséggel kezdték a rájátszást. Ezzel szemben mindkét oldalon meglepően lassacskán lendültek játékba.

A második percben a válogatottban sikeresen, góllal villantó Horváth Benedek itt is erőteljesen beköszönt, de Revelandban emberére akadt.  Ezt a tesztet Szabó Zsolt egy duplával folytatta, szerencsére hasonló sikerrel.

Az óvatoskodás Takó Csabának sem ízlett, hiszen már az 5. percben kikérte az első időt. Valószínűleg Safar Toni is hasonlókat mondhatott a sajátjainak, mert legalábbis az előzőkhöz képest felgyorsult az iram. A hazaiak közül Szeghy Csaba, Hosszú Ádám kétszer is, Fridrich és Pál Patrik, a Fradiból Keresztúry, Karacs, Safar és újból Horváth Benedek került ziccerbe a következő nyolc percben, de mindkét oldalon az átlagon felüli szintet hozó kapussal találkoztak.  

Ez után az első gól is megszületett, méghozzá Pál Patrik megoldásával. Elsőre Tóth állt bele a lövésébe, az ismétlésre viszont már nem volt orvossága: 1-0 a 14. percben. Nem várt, bár kiszámítható módon gyors válasz érkezett erre a találatra: a védelem elmélázását kihasználva Andorka egyenlített (1-1) a 15’ percben!

Innét az újvárosiak már igazán belefeledkeztek a játékba. Pál és Hosszú remek összjátéka, Varga irtózatos kapáslövése, majd Fridrich könnyed szólója azonban még sem hozott újabb gólt. Egállal és egy kicsit lógó orral mehettek a szünetre.

A pihenő alatt is tartalmasan teltek a percek, hiszen a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség ekkor adta át a Városi Futsal Bajnokság trófeáit a legjobbaknak.

A második félidő

Az ismét pályára lépők ezúttal is erősen fogadkoztak a meccs mielőbbi eldöntéséről. Nem csak a levegőbe beszéltek. Erről a villámló és elszánt tekintetük tanúskodott.

A hangulatot Hosszú iszonyatos bombája alapozta meg, ami ezúttal mellé szállt. Ezután Szeghy Csaba emelt fölé, majd a másik oldalról Andorka tesztelte Revelandot. A vendégek öt percre beszorultak, míg végül újabb merész kontra végén előbb Karacs, majd Szabó veszélyeztetett, da a szituációk hőse ismét Reveland lett.

A tempó már egészen kiválóra gyorsult és ezzel a lendülettel előbb Tóth és Pál Patrik, majd ismét Reveland és Andorka külön csatája izzította a hangulatot. (A két kapuőr feledtette a születési adataikat, és sokan Revit egyenesen a válogatottba kívánták látni, nyilván az aktuális ottani fiatalítással egybevágóan…)

Takó Csaba ezúttal is bátran nyúlt a fiatalítás eszközéhez, hiszen Schranczot is a pályára küldte, aki Tóth kapuja előtt azonnal veszélyeztetett. Az ezen az estén is megállíthatatlanul küzdő Németh Péter pedig, végül egy szabadrúgás bombagóljával zárta le a nagy roham sorozatot. 2-1 a 30. percben.

A vezetés még nagyobb lendületbe hozta mindkét csapatot, a hihetetlenül izgalmas helyzeteket Németh Péter, Keresztúry, Andorka és Schrancz szállította, amelyeket fölváltva oldottak meg a kapusok. A nagy rohanás azonban könnyelmű hazai védekezéssel járt, amit Andorka kíméletlenül kihasznált: 2-2 a 36. percben.

A Fradi a 39. percben még időt kért, ami a hazaiaknak sem jött rosszul. Ez a projekt valószínűleg inkább csak egy kis szusszanásra, mint új taktika bedobására szolgált, mert minden változatlanul maradt. Az idegek, ahogy előtte, ezután is pattanásig feszültek. Schrancz szabadrúgása a 40. percben sokat ígért, de ugyanúgy mellészállt, mint a többi harcos jóvoltából eldörrentett, ezt megelőző, tucatnyi kapura lövés. Már csak 13 másodperc volt hátra az utolsó hazai időkérésnél, ami szintén nem hozott sikert a kiválóan harcoló fővárosi alakulattal szemben.

Nagy csatát láthattunk, ami a Fradinak a rájátszásbeli első megszolgált pontját, a DUNAFERR DUE RENALPIN számára pedig kettő elvesztését hozta. A szívükkel és az elszántságukkal nem sok baj volt, a precizitásukkal annál inkább. Legyünk barátok, ezt talán a hirtelen jött hőség (ez alatt a csarnok klímáját értem!) hozta magával.

A meccsre Fekete sérülten érkezett, Horváth sajnos korán rásérült a bokájára, Hosszú ismét a már két hete tartó megfázásos betegségével vállalta a játékot. Nagy küzdelmet izgulhattunk végig. A Fradi erőn felül teljesített, és valószínűsíthető, hogy mások is megfognak velük szenvedni. Mi kifogtuk a legnagyobb erősítésük, a kapus Tóth Gyula produkcióját. Cserében persze nekünk is van egy újból a nemzetközi színvonalra emelkedett, póker arcú Revelandunk.

Az elhullajtott pontokon keseregni fölösleges, de a következőkben minél többet be kell majd gyűjteni. Erre kiváló alakalomnak ígérkezik a pénteki csata, Debrecenben.

Senki sem mondta ki, de a cinkos pillantások alapján szinte mindenki egy kötelező győzelmet szeretett volna beleszugerálni a DUNAFERR DUE RENALPIN FC játékosaiba, a Fradi meccs megkezdése előtt. A győzelem helyett egy nagy csatát láttunk, ami után Takó Csabától a hazai csapat vezetőedzőjétől a következőket hallottuk.

Takó Csaba (Fotó: Dénes János) Elvitték a Zöldek a két pontot. Nagyon fáj?

Nagyon. Mondhatjuk azt, hogy fáj, de inkább azt, hogy irtó dühös vagyok! Eddig azt mondtam, hogy ez a csapat (a miénk) attól olyan erős, hogy mentálisan nagyon keményjátékosok alkotják. akik nagyon jól reagálják le az éles helyzeteket. Pontosan ebben vallottunk kudarcot, illetve nem tudtunk megbirkózni a saját problémáinkkal a mai este. Amikor a játékosok szenednek a melegtől, meg attól, hogy nem megy a játék, akkor nincs más lehetőségük, mint kőkeményen beleállni a munkába, és vérrel, verejtékkel megnyerni a mérkőzést. És ez a dolog nem feltétlenül sikerült. 

Pénteken újabb kihívás előtt álltok. Nincs az túl közel?

Ez nem kérdés, ez van, bele kell állni. Teljesen mindegy, hogy közel van-e, vagy sem. Céljaink vannak, amiket elakarunk érni, ezért nincs kifogás. Az egy szerencsétlen dolog, hogy egy ilyen mérkőzés után négy nappal egy másik, várhatóan hasonló hőfokút kell játszani. Amennyiben szeretnénk odaérni ahhoz, amit célul tűztünk ki, akkor így is nyerni kell.

Nálunk érett be a munkájuk?!

Safar Iuliu Tony a Fradi játékos – edző csapata a DUNAFERR DUE RENALPIN FC  ellen már a tőlük elvárt teljesítményt hozta, hiszen két mérkőzés után itt szerezték meg az első pontjukat.

Safar Iuliu Tony (Fotó: ftcfutsal.hu) Gratulálok a teljesítményetekhez.

Köszönjük, ez az igazi arcunk, amit ma mutattunk. Azt szeretném, ha minden meccsünkön így küzdenénk. Akkor egyigazi jó csapattá válnánk és akár a tabella elején is szerepelhetnénk. Mi egy fiatal csapat vagyunk, és talán ez lehet az oka, hogy a mérkőzések elején egy kicsit tompán és talán bátortalanul kezdünk, de a második félidőre belendülünk. Jó játékosaink vannak, csak hinniük kell magukban.

A pályán is odatetted magadat...

Tudom, hogy már nem vagyok a régi, de azért megpróbáltam, amit csak tenni tudtam a siker érdekében. Még mindig szeretnék a pályán is szerepelni.

Mit vársz a rájátszás hátralévő részétől?

Remélem, hogy a folytatás már könnyebben megy és ettől a helytállástól mindenkinek megjött az önbizalma. Az edzésmunkában semmi pluszt sem kell hozzáadni az eddigiekhez, csak azt a tudást be kell mutatni a meccseken is. akkor tudunk majd pontokat szerezni a többi jó csapat ellen is, mint ma este itt Dunaújvárosban.