Kemény csata után

Nálatok is létszámfölényben volt az ellenfél – a kispadon. Ez megrettenti az embert?

Nem, mert úgy gondolom, hogy ebben a bajnokságban nincs igazán kimagasló csapat, mindenki – mindenkit meg tud verni. Mi is a jók közé számítunk. Van egy bitang első sorunk és a második sem gyenge. Jöhetett volna ez a BME akár három sorral is, ugyanúgy győztünk volna ellenük. Magunkat tőlük jobbnak tartom.

Bírtátok velük a tempót?

A csapatunkból egy-két játékosnál nem fizikálisan, hanem inkább mentálisan jelentkezett a fáradtság. Például nálam is, plusz a fájós lábam miatt nehézségeim támadtak. Talán ezek miatt hoztunk rossz döntéseket a második félidőben.

El kell ismerni, hogy az ellenfelünk kemény nyomás alatt tartott bennünket és, ha nem a Gergely Milán áll a kapunkban, akkor még bajba is kerülhettünk volna. Szerencsére jó napot fogott ki és a számos hazai kísérletet bravúrokkal tudta hárítani.

Jól kezdted a mérkőzést, de hamar megsérültél.

A sérülés még a gólom előtt történt. Belementem egy párharcba, ami a térdek összekoccanásával járt. Ez egy szokványos meccsrutinnak számít, de most súlyosabb lett a következménye. Az esetnél már éreztem, hogy szúr és fáj, amit a félidőben jeleztem is az edzőmnek. Igaz, hogy fájt, de végig küzdöttem vele a mérkőzést, mert én is nagyon szerettem volna nyerni.

A végén a BME 5:4-ben támadott, be kellett vetődnöm, a labdát kirúgtam, de az ellenfelem a játékszer helyett a térdemet találta el. Most ott tartok, hogy nem tudom behajlítani. A magam módján elláttam és kezeltem, a végső döntést az orvosunk fogja kimondani.

Reménykedek a minél előbbi visszatérésemben, mert az utóbbi mérkőzéseket jó formában játszottam végig. Hat meccs - hat gól! Legközelebb a Nyírgyulaj ellen lépünk pályára, a Dunaúvárosi Egyetem Arénájában, vasárnap délben. Az említett problémám miatt lehet, hogy ez számomra csak egy pihenő nappá alakul.