Reméljük, lezárult egy fejezet
Derekasan harcoltunk
Bár mindkét legénység vitézül küzdött, Facskó József edzőnek, ahogy a tanítványainak is, bőven kijutott a jóból és a rosszból is egyaránt, azon a délutánon.
-A szomorú, nem a helyes kifejezés az első, az U17-es mérkőzésre. Inkább bosszantónak érzem és egy kicsit mérges is vagyok miatta. Ismét létszámgondokkal küszködtünk. Három (!) mezőnyjátékossal vágtunk bele a küzdelembe, ami a számunkra igazán 0-5-ről indult, akkor tudtunk kiegészülni…
Remélem, hogy a hasonló problémák a nagypályás őszi szezon végeztével megoldódnak. A következő meccsünket november végén játsszuk, és akkor már talán nem a maihoz hasonló okok miatti túlélésért kell küzdenünk. Nagyon sajnálom az ezen a mérkőzésen pályára lépett srácainkat, mert tették a dolgukat, de azt az előnyt már nem tudták lefaragni.
Az U20-asok jól teljesítettek. Velük is voltak nehézségeink, hiszen nem volt kapusunk. Ez egy nagy gond, az viszont, hogy van egy olyan mezőnyjátékosunk, (Schnierer Balázs) akit bátran belehet állítani a kapuba is, mert ott is jó teljesítményre képes, az egy örömteli dolog. Ez hozta a következő lépést, vele jól tudtuk alkalmazni az emberelőnyös játékunkat. Ezzel a taktikai elemmel remélem a továbbiakban is tudunk majd élni! A debreceniek nem adták könnyen a pontokat és ezért ebből egy jó színvonalú, izgalmas mérkőzés kerekedett.
A szünet után belendültünk
Garda Bálint jól teljesített, két gólt is lőtt, és nem is titkolja, hogy ehhez mire volt szüksége.
- Jól ment a játék, nagyon örülök a góljaimnak, de az nem az én érdemem, hanem a csapattársaimé, mert ők hoztak jó helyzetbe és én csak belőttem őket. Hál’ Istennek elég gyakran fönn tudok edzeni a felnőtt csapatnál, ezért úgy érzem, hogy a futsal specifikus dolgokat most már sokkal jobban eltudom sajátítani. A célom, hogy minél többet fejlődjek és még több gólt tudjak lőni és ezzel segítsem a csapatunkat.
Az első félidőben szerintem nagyon rosszul játszottam, de a szünetben Fehér Zsolt és Facskó József, az edzőink elmondták, hogy mit kell másképpen csinálnunk. Mivel kellően feltüzeltek bennünket, a folytatásban vérszemet kaptunk, amit kértek tőlünk végrehajtottuk, és így született ez a győzelmünk.
A végén nekünk kellett izgulnunk
Schnierer Balázs egy istenáldotta tehetsége az U20-as csapatunknak. Az életkorát (17!) meghazudtoló határozottsággal oldja meg a rábízott feladatokat. Ráadásul multifunkciós fokozatban, mivel egymást váltogatva két poszton, a kapuban (!) és a mezőnyben egyaránt.
-Elsősorban mezőnyjátékos szeretnék lenni, de mostanában másként alakultak a dolgaink. Ma is a kényszerből (a kapusunk sérülése miatt) kerültem a kapuba. Igyekeztem jól mozgatni a védelmet, mert szeretnék mindent kiadni magamból. Megpróbáltam gólt is lőni, de sajnos most nem sikerült. Egy kisebb sérüléssel léptem pályára, de szerencsére Facskó József, az edzőm jó kötést tett a lábamra, így végig bírtam a mérkőzést.
A második félidő elején még nekünk állt a zászló, de utána, ahogy már nem tudtam eléggé koncentrálni és gólt kaptam, a végén nekünk kellett izgulnunk, de itthon tartottuk a pontokat. Kondiban nagyon jól bírtuk, hiszen több játékosunk is fönt edzhet a felnőtt csapatnál, és ez nagyon sokat segít nekünk. Mivel kitudtam lépni a mezőnybe, 5:4-eztünk, és ezzel megleptük az ellenfelet, ami hozzájárult a győzelmünkhöz.