Váratlan pontvesztés Érden?

Ezeken a hasábokon a mérkőzés előtt morfondíroztam azon, hogy a minden porcikájában erősebb, szervezettebb dunaújvárosi fiúknak van-e félni valójuk ezen a mérkőzésen. Talán még az érdiek is kimondták volna, hogy az utolsóhelyen álló hazaiaknak kevesebb az esélyünk, mint a középcsapatként szereplő vendégeiknek. És most a régi közmondás jut az eszembe: jobb félni, mint megijedni. Na jó, lehet, hogy ijedelem nem, de kínos meglepetés mégiscsak lett belőle…

Az első félidőben

A mieink egy jólfésült csapattal álltak ki, talán elegen is voltak a várható csatához, így aztán különösebb izgalmak nélkül láttak a dolguk után.

A mérkőzés tíz perc kölcsönös helyzetkeresés után, a legszebb újvárosi koreográfiával kezdődött. Kiss Patrik szép találata meghozta a jókedvüket (0-1) a 10’-ben. A lendületük tovább tartott: két perc múlva már Varga Milán nevét is beírhatták a krónikások a jegyzőkönyvekbe (0-2).

Úgy tűnik, hogy a két gólos vendégelőny fölrázta a hazaiakat,  akik egy kis izmozás után bevágták az első góljukat (1-2) a 15’-ben.

A folytatásban ismét Kiss Patrik lépett elő, hogy aztán könyörtelen gólt vágjon az Érd hálójába (1-3). Ebben a félidőben több már nem született.

A szünet után

Ahogy az várható volt a hazai csapat, akiről tudhatjuk, hogy szeptember óta nélkülönözik a győzelmi mámort, „rátettek még egy lapáttal” ! A kezdés után egy perccel Kürti Zsolt, majd ugyanannyi idő múlva Farkas Bálint is beköszönt, hogy aztán így közös erővel befogják a jó nevű ellenfelüket: 3-3!

Hogy ez a villámgyors fordulat a hideg zuhanyt, vagy inkább egy kis pironkodást jelentett a Dunaújváros Futsal csapatának, azt kívülről nézve csak megtippelni tudnánk, de hogy ők is tempót váltottak az biztos. 

Még két meghatározó pillanatot tartogattak a futsal istenei: Ivacs Gábornak például, aki meglőtte a csapata negyedik gólját a 35. percben, amivel visszavették a vezetést. Aztán persze, hogy jött a fél szezon alatt értetlenül figyelt WPC MEISTER-ÉRD-SZISE mágia: a hajrában, a 38. percben ismét Kürti Zsolt emelhette magasba a kezét, hiszen a lövése újabb pontott hozott a csapata számára. Így lett 4-4 a végeredmény!

Szomorkás mestermérleg

Tóth Árpádnak a mieink edzőjének nem sok oka volt az örvendezésre a mérkőzés után.

- Sajnos valóban nincs jó kedvem. Bár tompák voltunk már az első félidőben is, de ennek ellenére magabiztosak voltunk ugyan, de sajnos több kontrát sem tudtunk végigvinni.

Nem volt durva meccs, egy-egy kemény belépő volt,de ez benne van a játékban.

Nem ők lettek jobbak, hanem mi lettünk rosszabbak. Ők hoztak egy teljesítményt, amit az edzőjük tud, hogy mennyire jó, tőlünk viszont sokkal több kellett volna.

Igazából a tompaság mellé jött a fáradtság illetve a sorozatos rossz döntések, mind a támadásban, mind a védekezésben... Sajnos sok volt az egyéni gyenge teljesítmény.

Persze, jó hogy vezettünk, de nem voltunk élesek, és bár nem szoktam „bírózni”, de az utolsó 5 percben több kétes szituban billent a hazaiak felé a mérlegük... Sajnos az egyik ilyen szabálytalanságnak vélt szabadrúgásból egyenlítettek...ennek ellenére, csak magunkat okolhatjuk a pontok elvesztése miatt.

Már sokszor mondtam, teljesen mindegy ebben a bajnokságban ki az ellenfél, hány pontja van, hol áll a tabellán. Mindenki megverhet mindenkit. Szívták magukat, mi meg nem zártuk le időben a meccset... A hazaiak teljesen megérdemlik a döntetlent.

Rengeteg dologgal küszködtünk az utolsó hetekben(sérülések,betegség,magánéletbeli dolgok),de ez sem elég a csapatnak. Még magunkat is hátráltatjuk a rossz döntésekkel...