2023-2024-es szezon őszi értékelése

Tóth Árpád a csapat edzője

- Vegyes érzéseim vannak, mivel pontszámokban nem ott tartunk, ahol ennek a csapatnak kellene állnia. Jó pár pontot elhullajtottunk. A tudásuk alapján teljesen reális, hogy az első ötben legyünk.

Sajnos három olyan meccset tudok mondani,

ahol elszórtuk a pontokat. Ezek a Haladás II. ellenin itthon (2-.3), ami az utolsó két percben ment el. A Nagykanizsa elleni vereség idegenben ugyanezen a kotta szerint pörgött. Érden is otthagytunk két pontot (4-4!) és a TFSE elleni 4-0-s vereség sem a kirakatba való.

Ha csak az első hármat számolom, akkor is dobogón kellene állnunk, de nem úgy történt. Nekem és a játékosoknak is fejlődnünk kell.

Nagyon nehéz félévünk volt

- A csapatkapitányunk hosszúidőre kiesett a betegsége miatt, rengeteg sérülésünk volt és a nagypálya is hátráltatott bennünket. Bármit mondhatnék, ami kifogás lenne, de ezek mindenképpen nehezítő körülmények. És ha az előző három meccset említem, akkor azt mondhatom, hogy azok már a kezünkből csúsztak ki. Elsőként mindig a saját szerepemet vizsgálom, utána a többiekét. Védekezésben és támadásban is a jó dolgainkat tovább akarjuk fejleszteni, a rosszakat pedig megpróbáljuk kijavítani.

Lesz rá lehetőség?

- Látjuk a hibáinkat. Első helyen a helyzetkihasználásunkkal óriási gondjaink vannak. Aztán ott vannak a kihagyott ziccereink, amiket nem rúgunk be, amik egyértelműen a koncentráció hiányára írhatók. Lehet, hogy én is hibázok benne, hogy még jobban elkell magyaráznom a dolgokat és még többet kell gyakorolnunk. Ezt közösen kell kijavítanunk.

A legnagyobb hibánk, hogy későn akarjuk lezárni a meccseket, halogatunk, amit egy jó ellenfél azonnal és keményen megbüntet, mint például legutóbb a TFSE

Mire lehet elég az alapszakasz kínálta lehetőség?

- Még öt meccsünk van hátra, ezek alatt megoldható a dolog, de hatalmas feladattal jár. Mostanában az idegenbeli meccseken küszködünk, a hazaiakon jobban megtaláljuk a jó megoldásokat. Ezért azok meghatározóak az életünkben. Ahogy viszont elhagyjuk a Dunaújváros táblát, mintha egy kicsit megremegne a lábunk, vagy tompábbak leszünk. Nyilvánvaló, hogy mindenki dolgozik, mellette túl van egy nagypályás szezonon, tehát elég fáradt a csapat. Nem a kibúvást, hanem a megoldást keresem a problémáinkra. Öt meccsünk van, amiket élet-halál harcként, akár egy BL döntőt kell fölfognunk.

Mit kívánjak az új évre futsal szempontból?

- Tizenöt pontot és, ha az megvan akkor úgy gondolom, hogy rendben vagyunk.  Nem kell álmokról beszélni, csak ezt a rém egyszerű tervet kell végrehajtani.

Csányi Dávid a csapatkapitány

- Hála Istennek pozitívabb képet mutat a mögöttünk álló pár hónap, mint a tavalyi. Úgy érzem, hogy összeállt a brigádunk, ami az eredményességünkben is megmutatkozik, hiszen ott állunk az élmezőny közelében, ahová tartozni szeretnénk, és ahová a képességeink alapján tartozunk is.

Azért volt benne egy-két döccenő is…

- Elismerem, voltak. A hullámvölgyek és a hegyek minden csapat életében előfordulnak. Akárhogyan is történt, ezeket tudtuk kezelni, és a fontos meccseken sikeresek tudtunk lenni.

Csapattá váltatok?

- Igen, azt mondhatom, hogy egy erős csapattá formálódtunk. Már tudunk egymásért küzdeni, és frusztrál bennünket, ha valamelyik társunknak nem úgy megy a játék, ahogy szeretnénk, és olyankor segítünk egymásnak, hogy áttudjon lendülni a holtpontján. Ez többször is segített a jobb eredmény eléréséhez bennünket.

Voltak ellentétes meccseitek is

-A téli szünet előtt egy parádés helytállás hazai pályán (4-1 az ELTE-BEAC ellen), majd rá három napra egy, ami csúnya 4-0-s zakó a TFSE-től.

Nem valami jó emlék, de azt is mi hoztuk össze. Hétfőn itthon nagyon jól ment a játék, szerintem szinte mindent kiadtunk magunkból, aztán Pesten bár nagyon akartunk, de sokat hibáztunk, mert nem bírtunk erővel. Az  erős hétvége és a futsal bajnoki túl sok energiát követelt. Nem adtuk fel, 5:4-re is váltottunk, de az nem a mi napunk volt. A téli szünetünk rövid lesz, de komoly helyet kap benne a felkészülésünk is.

Azt utánpótlás képviselői

Zemanko Nátán

a Széchenyi gimnázium nyolcadikos tanulója, az utánpótlásban pedig már igazi „veteránnak” számít. Csapatával a Tolna Vármegyei U15 Korosztályú Futsal Bajnokság A csoportjában küzdenek és jelenleg a 2. helyen állnak.

- Sokat küzdöttünk ezért a pozícióért és szerencsére meg is lett az eredménye. Sokan csatlakoztak hozzánk ezért megerősödött a csapatunk. Most úgy érzem, hogy a bajnokság végére ebből még szebb eredmény is születhet.

Szeretem ezt a játékot. Mostanra egy nagyon jó érzés van bennem, hogy ilyen jól összejöttünk, és mérkőzéseken megtudjuk csinálni azt, amit az edzéseken gyakoroltunk. Ez a közös harc a lényeg.

Hogy milyen lehet a játékstílusunk? Tudunk gyorsak és erőszakosak, vagy ha kell akkor technikások is lenni. A téli szünet nagyon jól jött, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat és regenerálódjunk. Persze a sportot sem hanyagoltuk, mert nagy célunk van a szezon végére.

Kanyó Csaba és Vajda Bence

a Széchenyi hatodikosai az U13-ban játszanak, és a beszélgetésünk idejére a pálya szélén is egy jó párost alkottak.

Kanyó Csaba

- Szerintem jó kis őszi szezont játszottunk. A Bencével nem régen csatlakoztunk a csapatunkhoz és úgy érzem, hogy ez erősítésnek mondható. Mind a ketten nagypályán is játszunk, de a futsalt is szeretjük. A kétféle jtékot is betudom vállalni, mert én védekező helyen állok, az pedig szerintem mind a kettőnél hasonló. Kemény vagyok, odalépek, ahová kell. Szerintem az iskolában sem vallok szégyent.

Vajda Bence

- Jó volt kipróbálni a futsalt, mert ez is nagyon nekem való. A posztok közül legjobban a jobbszélsőt kedvelem. A góllövésemet még fejlesztenem kell, most olyan közepesnek mondhatom. Nem vagyok verekedős sportszerűnek mondanám magamat és persze elég jó tanulónak. Mi egy nyerő páros vagyunk a Csabikával, nem csak a sportban, hanem az iskolában is barátok vagyunk.